Igen, most picit blogolok, mert a véleményetekre vagyok kiváncsi. Nem tudom, mennyire találkoztatok már a jelenséggel, engem kicsit váratlanul érintett. Egyik barátnőm már 18 éves, és eddig sosem volt barátja. Nem csak tartós kapcsolata, hanem egyáltalán nem volt. És most, kb. fél hónapja úszik a rózsaszín felhők között egy 19 éves "álom-palival" karöltve. Az természetes, hogy egyből életem, szivem, szerelmem, de az már kicsit felfoghatatlan számomra, hogy akkor egyből el kell felejteni a barátnőt, akinél eddig egész nyáron volt. Ez a barátnő lennék persze én. Az még hagyján, hogy nem jön át, nem keres, hogy mikor érek rá, és szinte minden percet együtt töltenek... Mert megértem. De egyetlen egyszer, mikor kihívtak, és megismertem álmai hercegét, szó szerint én éreztem magamat kellemetlenül. Nem okoz problémát a kommunikáció, a nagy büdös semmiről is tudok végtelenül hosszan beszélni, na de nem a földnek. Máshova viszont nem tudtam nézni, ugyanis ahogy elhallgattak, ha csak egy percre is, már egymás száján csüngtek. Kérdem én, akkor minek hívtak ki? ikszdé. Elhihetitek, erre egyáltalán nem voltam kiváncsi. Szerintem ez nem tartozik senkire, és elég nagy pofátlanság hagyni, hogy magammal beszélgessek, vagy éppen a játszótér fa-lovával. (Aki esküszöm nagyobb társaság volt náluk.)